Az egykoron Hollywood új csodagyerekének beállított M. Night Shyamalan a kezdeti kiváló filmek után (Hatodik Érzék, Sebezhetetlen, Jelek, még talán a Falu) a lejtmenet totális példája lett, pocsékabbnál pocsékabb filmeket produkálva (Az esemény, Az utolsó léghajlító, A Föld után). A rendező egy rövidebb szünet után saját finanszírozású horrorjával, a The Visittel próbált meg visszakapaszkodni az álomgyár elismertebb oldalára. Az, hogy sikerült-e a mutatvány, a cikkből kiderül...

A faék egyszerű történet szerint anyjuk unszolására Becca és Tyler, egy átlagos kamaszlány és egy kissrác az eddig általuk soha nem látott nagyszüleikhez ruccannak le egy hétre, egy szemre hangulatos kis farmra. Azonban a nagyszülők egyre furcsábban viselkednek, és a két gyerkőc elkezdi sejteni, hogy itt valami nincs rendben...

A film, ahogy az be is volt harangozva, a vígjáték és a horror keveréke, több verzió készült a filmből (pure horror, pure comedy, somewhere in between), mi a kevertet kapjuk. Na de milyen prezentálásban ? Ugyan kell egy kis idő míg megszokja az ember, de utána tényleg nem tudja, mit tegyen: féljen vagy nevessen? A hangulat a film legfontosabb és egyben legjobb pontja, jól találja el az arányokat, nem tudhatod biztosan hogy a nagyiék most tényleg őrültek vagy csak öregek...najó, azért párszor sejtheted. Rengeteg ilyen snitt van.  Jó pár poént is kap az ember, de tényleg! A fináléban pedig felerősödnek a horrorelemek, de ezt muszáj volt megtennie a történet miatt, és néhol igencsak ráhozza az emberre a parát, szóval ez működik.

És igen, nem nagy spoiler ha Shyamalan munkásságát ismered, a film végén van egy csavar. Itt kissé vegyes érzéseim voltak, alapvetően kiszámítható volt, de elsülhetett volna sokkal rosszabbul is. Egyszóval korrekt.

Amit még mindenképpen ki kell emelni, azok a színészek, akik egy ilyen minimalista produkciónál elég fontos szerepet kapnak. Mindenki jó. Főleg a nagymamát alakitó színésznőt emelném ki, aki fantasztikusan lavírozik az elnézhetően szenilis és a totál elmebeteg idős nő között. A kissrácnak pedig a film poénjainak javarészét köszönhetjük, tényleg elég szórakoztató - sőt a film vége után is kapott egy megmosolyogtató jelenetet.

Ami talán egyeseknek nem tetszhet, hogy a film átveszi a ma oly divatos kézikamerás, dokumentarista stílust, de ez sem vesz el az élményből, talán egy jelenet kivételével mindenhol helye van a cselekményben, és a történetben is megindokolják használatát. Néhol persze túlzásba esik és próbál kreatívkodni ,azonban bizonyos elemeket láttunk mi már máshol...

Shyamalan ezúttal kerüli a túlzott drámát és a nagyivű misztikumot, ami kifejezetten jót tesz a filmnek. Ugyan van drámai töltet,de ezt a film többi eleme elnyomja. Az anyukával kapcsolatban fogalmazódik meg a film rövid mondanivalója, ami talán úgy foglalható össze: megbocsájtani tudni kell. De kész, pont csak amennyi kell. Kaptunk egy teljesen korrekt horror történetet, egész bizarr és különleges tálalásban, jó színészi játékkal és ennyi. Ez nem olyan "pesszimista ennyi", hiszen nem kell több. Ez az ugyan minimalista, de cseppet sem biztonsági-játék koncepció szerintem  tökéletesen eltalált.

Szóval nagy harcos Shyamalan úr, nem adta fel, nem vonult vissza -szerintem neki volt igaza. A The Visit nem egy világmegváltó darab, ellenben kiváló élményt nyújt, és még ha nem is teszi fel vissza az indiai rendező urat a csúcsra, határozottan elindíthatja oda.